Mindig van egy megoldás

Szóval...én...csak bejöttem a kabátomért...-Dadogta Liam
A kezembe temettem az arcomat és sírtam.Anyám megfogta a karom, és felráncigált a földről.
-Azt hiszem jobb ha most mész! -Mondta egy kicsit hangosabban anya, Liamnek
-Asszonyom, engedje el Valery-t! -mondta figyelmeztetően Liam. Utálom ha így hívnak...Az April sokkal jobb..de nem?
-Mi jogosít fel téged ahhoz,hogy én mit csináljak a lányommal?-kiabálta az anyám
-Nem jogosítom magam semmire, én csak mondtam valamit!
Egy finom érintés éreztem a másik karomon.Ami felé húzott.
-Engedje el Valery-t, vagy hívom a gyámügyet! -mondta hangosabban Li
Anya elengedte a karom,a fiú pedig csak húzott magával.
-Gyere! Eredetileg sietnék,de ha már velem vagy...
-Nem!-Tiltakoztam- nyugodtan menny csak ahova akarsz! Én akkor elmegyek valahova máshova.
-Nem! Velem maradsz! Mégpedig elviszlek egy Pharell Williams koncertre! Nem tiltakozhatsz!
-De...én...a koncert...biztos sokba kerül!
-Pharell a haverom. Én meg már megvettem a jegyet tehát...Egyet Niall-nek vettem,de ő beteg lett így úgy se volt kinek adnom a jegyet.Legalább így nem megy pocsékba.
-Én...-őszintén mivel én csak a könnyűzenét szeretem,azt se tudtam ki az a Pharell Williams...Lehet béna vagyok,de ez van.
-Pizsamában vagyok! -Vágtam rá, hátha eltudom magam terelni a koncertről.
-Szállj be a kocsiba most! -Mondta egy kicsit erélyesebben.
-Oké...oké..csak segíts létszi. -megfogta a karomat és a kocsihoz húzott majd megemelt és berakott .
20 perc kocsikázás után megálltunk.
-10 perc és várj itt! -Mondta parancsolóan
-Oké...-hova kerültem én?
-Hanyas a lábad?
-38-as --nyögtem ki fáradtan.
Liam szemszöge:
Minek hoztam magammal ezt a csajt...Plusz gond,hogy bemegyek egy boltba veszek neki női ruhákat na meg cipőt, aztán elviszem koncertre.Jó, nem hagyhattam volna ott de nem vagyok én ilyen rendes ember...Mielőtt befejeztem volna a gondolkodást, máris egy boltban kötöttem ki.
Össze válogattam a ruhákat majd fizettem.

 

Pár szatyorral kijöttem a boltból, és Valery szerencséjére ott volt a kocsiba.Oda adtam nei a ruhákat, én elfordultam és felvette a ruhákat. Olyan...gyönyörű volt benne.
-Na milyen?-kérdezte féléken
-Gyönyörű vagy....vagyis....jól áll...
-K-Köszönöm-egy mosoly csillant meg az arcán.
-Akkor kapcsold be magad és indulunk