Úgy 16 éves lehettem,amikor úgy gondoltam,hogy elég volt a sötétségből és a túl világban biztos látnék valamit.Ezért körülbelül hajnalban leindultam a lépcsőn a konyha felé.Már kívülről tudom a házunk minden zeg-zugát. Kitapogattam a késeket és a legélesebbnek tűnőt a hasamhoz emeltem.DE hallottam,hogy valaki jön le a lépcsőn,ezért kifutottam a házból,hogy ne lássák mit akartam csinálni.Mindig közbe jön valami.Pizsamában kezdtem el sétálni az úton.Hideg volt...Mit is gondolok,hiszen TÉL volt.Jó ,hogy hideg volt.A kezem átfűztem a mellem előtt,hogy egy kicsit melegítsem magam.De így is fáztam.A szél is fújt.
Amikor már úgy éreztem nem birok sétálni,leültem a földre,a lábamat a mellkasomhoz a húztam,a karom
pedig körül ölelte azt.Arcomat beletemettem a térdembe és vártam a halált.A halált,melyet már oly régen várok,mely megkönnyítené az életem.Mikor fog eljönni? Úgy érzem soha.Valami meleget éreztem magam előtt,ami megfogta a derekam felvett az ölébe és vitt.Az illatából megállapítva férfi volt.Nem apám.Ő rühelli
az efféle kellemes illatokat.Mást pedig nem tudok,tehát ez egy ismeretlen .
-Ki-Ki vagy?-kérdeztem őt,mintha meg se hallotta volna tovább ment.Barom
-Tuskó!-Bakker ezt hangosan mondtam?Jaj remélem nem valami elmebeteg fickó aki ennyire már ütne...Igen
is vannak ilyen emberek.Sajnos.
-Bocsi,mit mondtál?-kérdezte egy mély hang
Huh úgy látszik nem hallotta.Ez az.Valami segít engem onnan fentről.Köszönöm ISTENEM!
-ja semmit...Hova viszel?-kérdeztem őt megszeppenve
-Haza,Persze ha megmondod az hol van.
-Watt street 58...De kérlek,ne vigyél haza!Hagyj megfagyni,vagy adj valami éles tárgyat!KÉRLEK!
-Mi?Miért?-Kérdezte a hangjából megítélve döbbenten.
-M-mert én nem akarok élni....Fölösleges.
-Figyelj nekem is voltak ilyen korszakaim és túléltem,-mondta nagy sóhajjal a végén.
-Én ezt túlélni nem fogom...Én nem fogom ezt a súlyt örök életemre cipelni!
sóhajtott,mormogott valamit az orra alatt,és nyögött egy megjöttünket.
-Köszönöm,de most,ár elmehetsz eltalálok egyedül is máshova.
-Nem!Besétálsz az ajtót előttem!Ott van nézd!
Ekkora pofátlan embert még az életemben nem láttam....
-Te ekkora paraszt vagy? Vagy tényleg nem veszed észre?
-Mit kéne?
-Vak vagyok,bunkó!
Meg se szólalt,szerintem ő is észre vette,hogy tunyaság volt amit mondott...
Éreztem,az otthon illatát és,hogy valaki,úgy vélem édesanyám sóhajtott egy jó nagyot...Úgy érzem most kapok egy kis dorgálást.
-Köszönöm fiatalember.Mivel tartozom magnak?
-Ugyan már semmivel.De ezt tartsa meg,egyszer jó lesz ez.
Hallgattam a beszélgetésüket.Pénzt adott volna? o.O azt meg mi a szarnak? Teljesen fölösleges lenne.
-M-miről beszéltek?-kérdeztem őket egy kicsit félénken (anyámtól féltem..sokszor olyan mint egy sárkány aki megakar enni)
-Ja,csak arról,hogy jó ,hogy erre járt,különben elkallódtál volna mint a szar a csatornában.-Anya hasonlatai,néha kikészítenek...
-Mert,hogy? Te felbérelted? What the hell?!
-Nem igazán,igazából csak erre jártam amikor anyukád a nevedet kiabálta,én meg megálltam és..csak segítettem.
-Nos hát kösz,de nem kellett volna így is mindent elrontottál.
-Ja mert megakartál halni.Kurvára elrontottam mindent tényleg...
-Bakker! Most ezt muszájból mondtad el anyám füle hallatára?
-Igen!Asszem én most húzok...Jó éjszakát Mrs.Rodgers....Valery...
-Idegen...
-Ki kísérjelek fiam?-kérdezte anya.Hú már ekkora spanok lettek?!Kurva jó....
-Nem, kitalálok.Viszlát mégegyszer.
Majd pár másodperc múlva,halk ajtó kattanás.Istenem de jó elment...-Na kislányom-fogta meg anya a kezem.
-Az én időmbe,ha valaki ennyire szemtelen akkor már rég szijjal verték!Ezt akarod?!
Nem válaszoltam.
-Ezt akarod?-kérdezte hangosabban.
-N-nem.
-Jól van most pedig takarodj fel a szobádba!
-Mi van ha ellenálok?
-Na azt ne várd meg!
-De!
Hangos lépteket hallottam felém,és éreztem a suhintás hideg szelét.Amikor kinyílt az ajtó,én pedig földre rogytam.
-Bocsánat csak a kabátom ért jö.....-elfojtotta a szót és megdöbbent
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése