olvasók :)

2013. december 23., hétfő

Egy nap

April szemszöge:

Úgy jó 20 percbe telhetett,mire egy nagyon forgalmas helyre értünk, tudom, mivel nagy volt a hangzavar és ez sértette a fülemet.Minek kell ilyen helyre vinnie?Annyira fölöslegesnek tartom.Nem ismerek senkit,és semmit.Valószínűnek tartom,hogy nekimegyek egy izomkolosszusnak és nem veszem észre.De azért mégsem mondhatom neki azt, hogy "figyelj má' Liam. Nekem jobban van kedvem a wc-n ülni mint itt lenni ilyen szarságon." Ennyire bunkó azért nem vagyok.Hirtelen egy erős kezet éreztem felső karomon.Megragadta,jó erősen,hogy ne bírjak kiszabadulni  , és húzott magával. Valószínű, sőt biztos ,hogy Liam volt, mivel éreztem azt az erős, de mégis kellemes férfias illatát.
-Liam! Liam hova megyünk?
-V.I.P.
-Bízom benned.Ne szúrd el!
-Nem fogom.-mondta feszülten.
-Ezt vedd fel. Majd egy szemüveget adott a kezembe.
-Miért?
-Nem...semmi...nem kell tudnod, csak vedd fel.-mondta suttogással a hangjába.
Sétáltunk még egy picikét,aztán leültünk.
-Légyszives,csinálj úgy mintha nem ismernél.
-Miért is?-kérdeztem értetlenkedve.
-Csáó haver!-mondta egy ismeretlen férfi hang.Nem csinálok semmit előre fordulok,nehogy leszűrjön is belőlem itt valamit.
-Csá! Zayn, ő itt April, ő ott Zayn.-mi a francot csinál? nem azt mondta hogy nem mondja el ki vagyok?
Liam gyengéden megfogta a kézfejemet, és Zayn arcára helyezte, én pedig lágyan elkezdtem tapogatni. A haja,fel volt állítva, és szerette a haját,mert amikor megfogtam VOLNA, morgott egyet. Arcát megsimogattam.Finom és borostás.Majd közelebb hajoltam és beszívtam parfümjének kedvező illatát. Bódító volt. Mintha az illat simogatta volna az arcom.Talán menta és vanília illata volt.Nem éreztem még ehhez hasonlót. Még Liamen sem.
-Hölgyem.-Majd megcsókolta a kézfejem.
-Zayn-majd elmosolyogtam magam.
Liam a kezét a combomra helyezte, amit ekkor durván lelöktem.Majd a fülembe súgta "nehogy elmenj már tőle.Egyénként meg mindjárt kezdődik a koncert" Mekkora paraszt! Azt hiszem pofon ütöttem.És büszkén figyeltem magam elé.
-April, csinálhatok rólad egy képet? Csak vedd le a szemüveget. 
-Elnézést, megfogná egy percre még felveszem a kardigánom?
-Öööö-azon nyomban egy pihe puha kis baba illatú dolgot nyomtak a kezembe.
-Jajj de cuki babaaa-mondta Zayn.-Had kapjalak le!
-Téged imád a kamera-dicsért meg Zayn.
Amikor....

2013. december 13., péntek

Mindig van egy megoldás





Szóval...én...csak bejöttem a kabátomért...-Dadogta Liam
A kezembe temettem az arcomat és sírtam.Anyám megfogta a karom, és felráncigált a földről.
-Azt hiszem jobb ha most mész! -Mondta egy kicsit hangosabban anya, Liamnek
-Asszonyom, engedje el Valery-t! -mondta figyelmeztetően Liam. Utálom ha így hívnak...Az April sokkal jobb..de nem?
-Mi jogosít fel téged ahhoz,hogy én mit csináljak a lányommal?-kiabálta az anyám
-Nem jogosítom magam semmire, én csak mondtam valamit!
Egy finom érintés éreztem a másik karomon.Ami felé húzott.
-Engedje el Valery-t, vagy hívom a gyámügyet! -mondta hangosabban Li
Anya elengedte a karom,a fiú pedig csak húzott magával.
-Gyere! Eredetileg sietnék,de ha már velem vagy...
-Nem!-Tiltakoztam- nyugodtan menny csak ahova akarsz! Én akkor elmegyek valahova máshova.
-Nem! Velem maradsz! Mégpedig elviszlek egy Pharell Williams koncertre! Nem tiltakozhatsz!
-De...én...a koncert...biztos sokba kerül!
-Pharell a haverom. Én meg már megvettem a jegyet tehát...Egyet Niall-nek vettem,de ő beteg lett így úgy se volt kinek adnom a jegyet.Legalább így nem megy pocsékba.
-Én...-őszintén mivel én csak a könnyűzenét szeretem,azt se tudtam ki az a Pharell Williams...Lehet béna vagyok,de ez van.
-Pizsamában vagyok! -Vágtam rá, hátha eltudom magam terelni a koncertről.
-Szállj be a kocsiba most! -Mondta egy kicsit erélyesebben.
-Oké...oké..csak segíts létszi. -megfogta a karomat és a kocsihoz húzott majd megemelt és berakott .
20 perc kocsikázás után megálltunk.
-10 perc és várj itt! -Mondta parancsolóan
-Oké...-hova kerültem én?
-Hanyas a lábad?
-38-as --nyögtem ki fáradtan.
Liam szemszöge:
Minek hoztam magammal ezt a csajt...Plusz gond,hogy bemegyek egy boltba veszek neki női ruhákat na meg cipőt, aztán elviszem koncertre.Jó, nem hagyhattam volna ott de nem vagyok én ilyen rendes ember...Mielőtt befejeztem volna a gondolkodást, máris egy boltban kötöttem ki.
Össze válogattam a ruhákat majd fizettem.

Pár szatyorral kijöttem a boltból, és Valery szerencséjére ott volt a kocsiba.Oda adtam nei a ruhákat, én elfordultam és felvette a ruhákat. Olyan...gyönyörű volt benne.
-Na milyen?-kérdezte féléken
-Gyönyörű vagy....vagyis....jól áll...
-K-Köszönöm-egy mosoly csillant meg az arcán.
-Akkor kapcsold be magad és indulunk




2013. december 1., vasárnap

Egy elfeledett éjszaka


Minden reggel,úgy kelek fel,hogy egyszer látom majd a világot,amibe születtem.De mindig csalódnom kell.A kisbabák már a 2. héten látják a Földet,én pedig itt vagyok,egymagamba a sötétségben...Nem járok iskolába,magán tanárhoz járok...Vagyis ha jól belegondolok,ő jön hozzám.Szeretek tanulni,bár az igazi szenvedélyem a zongora.Az a mindenem...Elmesélem a történetem ami már egy pár éve volt, és az életem részévé vált remélem ti is tanultok belőle valamit :
Úgy 16 éves lehettem,amikor úgy gondoltam,hogy elég volt a sötétségből és a túl világban biztos látnék valamit.Ezért körülbelül hajnalban leindultam a lépcsőn a konyha felé.Már kívülről tudom a házunk minden zeg-zugát. Kitapogattam a késeket és a legélesebbnek tűnőt a hasamhoz emeltem.DE hallottam,hogy valaki jön le a lépcsőn,ezért kifutottam a házból,hogy ne lássák mit akartam csinálni.Mindig közbe jön valami.Pizsamában kezdtem el sétálni az úton.Hideg volt...Mit is gondolok,hiszen TÉL volt.Jó ,hogy hideg volt.A kezem átfűztem a mellem előtt,hogy egy kicsit melegítsem magam.De így is fáztam.A szél is fújt.

Amikor már úgy éreztem nem birok sétálni,leültem a földre,a lábamat a mellkasomhoz a húztam,a karom
pedig körül ölelte azt.Arcomat beletemettem a térdembe és vártam a halált.A halált,melyet már oly régen várok,mely megkönnyítené az életem.Mikor fog eljönni? Úgy érzem soha.Valami meleget éreztem magam előtt,ami megfogta a derekam felvett az ölébe és vitt.Az illatából megállapítva férfi volt.Nem apám.Ő rühelli
az efféle kellemes illatokat.Mást pedig nem tudok,tehát ez egy ismeretlen .
-Ki-Ki vagy?-kérdeztem őt,mintha meg se hallotta volna tovább ment.Barom
-Tuskó!-Bakker ezt hangosan mondtam?Jaj remélem nem valami elmebeteg fickó aki ennyire már ütne...Igen
is vannak ilyen emberek.Sajnos.
-Bocsi,mit mondtál?-kérdezte egy mély hang
Huh úgy látszik nem hallotta.Ez az.Valami segít engem onnan fentről.Köszönöm ISTENEM! 
-ja semmit...Hova viszel?-kérdeztem őt megszeppenve
-Haza,Persze ha megmondod az hol van.
-Watt street 58...De kérlek,ne vigyél haza!Hagyj megfagyni,vagy adj valami éles tárgyat!KÉRLEK!
-Mi?Miért?-Kérdezte a hangjából megítélve döbbenten.
-M-mert én nem akarok élni....Fölösleges.
-Figyelj nekem is voltak ilyen korszakaim és túléltem,-mondta nagy sóhajjal a végén.
-Én ezt túlélni nem fogom...Én nem fogom ezt a súlyt örök életemre cipelni!
 sóhajtott,mormogott valamit az orra alatt,és nyögött egy megjöttünket.
-Köszönöm,de most,ár elmehetsz eltalálok egyedül is máshova.
-Nem!Besétálsz az ajtót előttem!Ott van nézd!
Ekkora pofátlan embert még az életemben nem láttam....
-Te ekkora paraszt vagy? Vagy tényleg nem veszed észre?
 -Mit kéne?
-Vak vagyok,bunkó!
Meg se szólalt,szerintem ő is észre vette,hogy tunyaság volt amit mondott...
Éreztem,az otthon illatát és,hogy valaki,úgy vélem édesanyám sóhajtott egy jó nagyot...Úgy érzem most kapok egy kis dorgálást.
-Köszönöm fiatalember.Mivel tartozom magnak?
-Ugyan már semmivel.De ezt tartsa meg,egyszer jó lesz ez.
Hallgattam a beszélgetésüket.Pénzt adott volna? o.O azt meg mi a szarnak? Teljesen fölösleges lenne.
-M-miről beszéltek?-kérdeztem őket egy kicsit félénken (anyámtól féltem..sokszor olyan mint egy sárkány aki megakar enni)
-Ja,csak arról,hogy jó ,hogy erre járt,különben elkallódtál volna mint a szar a csatornában.-Anya hasonlatai,néha kikészítenek...
-Mert,hogy? Te felbérelted? What the hell?!
-Nem igazán,igazából csak erre jártam amikor anyukád a nevedet kiabálta,én meg megálltam és..csak segítettem.
-Nos hát kösz,de nem kellett volna így is mindent elrontottál.
-Ja mert megakartál halni.Kurvára elrontottam mindent tényleg...
-Bakker! Most ezt muszájból mondtad el anyám füle hallatára?
-Igen!Asszem én most húzok...Jó éjszakát Mrs.Rodgers....Valery...
-Idegen...
-Ki kísérjelek fiam?-kérdezte anya.Hú már ekkora spanok lettek?!Kurva jó....
-Nem, kitalálok.Viszlát mégegyszer.
Majd pár másodperc múlva,halk ajtó kattanás.Istenem de jó elment...
-Na kislányom-fogta meg anya a kezem.
-Az én időmbe,ha valaki ennyire szemtelen akkor már rég szijjal verték!Ezt akarod?!
Nem válaszoltam.
-Ezt akarod?-kérdezte hangosabban.
-N-nem.
 -Jól van most pedig takarodj fel a szobádba!
-Mi van ha ellenálok?
-Na azt ne várd meg!
-De!
Hangos lépteket hallottam felém,és éreztem a suhintás hideg szelét.Amikor kinyílt az ajtó,én pedig földre rogytam.
-Bocsánat csak a kabátom ért jö.....-elfojtotta a szót és megdöbbent