Csak legyen vége

A fájdalom nem akart szűnni. Hihetetlen,hogy miért mindig én. Szinte már röhögnöm kell.Hirtelen a gondolkozásmenetemet egy újabb "fájdalomhullám". Szólnom kéne Liamnek...De ha felébresztem lehet mérges lesz..Lehet még el sem aludt...
-Liam...
sóhajt egyet.Tehát nem aludt
-Liam kérlek.
-IGEN??-rivall rám
-Fáj...
-Mi fáj?? Eljátszod itt nekem a hattyúk halálát....
-Mindenem..már mindenem.
Hallottam ahogy sóhajt majd kattan a villanykapcsoló.
-April kivigyelek a mosdóba??
-Megteszed??
-AHA...asszem.
megfogta a karom felhúzott,erősen belekaroltam és vezetett.
-Tudod Liam...ez a vakság nem állandó...kiskoromban elestem és olyan helyen ütöttem be a fejem,h valami korlátozta a látásom.Elvileg bármikor visszajöhet.
-oh igen??Majd értesíts ha visszajött.
Már megint az a bukó viselkedés.
-Szóval ha befejezted akkor odaviszel a wc-hez?? asszem előtör a rókám.
Kicsit gyorsított a tempón letérdeltem és már jött is aminek jönnie kellett.Liam fogta a hajam.Végre egy kedves gesztus,amit  én is értékelek...
-Vége...-mondtam neki gyengén.
-Oké..főzök egy teát.Visszatalálsz az ágyhoz??
-mhhm..megyek is

Hirtelen fájdalom

-Bakker April !!
-Mi a francot akartál csinálni??-kérdeztem rá,talán egy picit erőteljes hangon.
-Kikapcsolni a biztonsági öved.-Mondta lassan ami inkább olyan érzést keltett bennem,mintha megakarna gyilkolni.Sóhajtottam egy nagyot,és hagytam magam.Felemelt engem,és ahogy mondani szokták "menyasszonyi stílusban" vitt be a házába.A házban,olyan mentolos kocsi illatosító szag volt.Biztos minifenyőket függesztget a plafonra, vagy én nem tudom :DD.
-Feltudsz öltözni?-Kérdezte Liam, a "lágyabb" hangján.
-Hát már megtanultam egyedül öltözködni igen...
-Jó,adok egy pólót,azt vedd fel ,én addig kimegyek a szobából,majd szólj ha kész vagy.
-Rendben.-Majd a kezembe rakott egy pólót.
Kiment a szobából.Egyedül vagyok.Gyorsan,de nehezen  átveszem a pólót,de mivel gatyát nem adott,gondolom bugyiban kell majd lennem.Mondhatom marha jó.
-kéész vagyoook -kiabálom neki hangosan.
Már kattan is az ajtó. Bejött.

Liam szemszöge:

Bementem a szobába. April átöltözött. Fura eddig minden lánytól felállt,tőle valahogy mégsem. Olyan ártatlannak tűnik.És én nem kedvelem az ártatlan csajokat.MINIMUM ne legyen szűz. De ha már tetkója van és cigizik ő az én istennőm! Ap lefeküdt a ágyba és magára húzta a takarót.
-Liam nem jössz be?-kérdezte selymes lágy hangon.
-Elszívok egy cigit és megyek.
-Ne cigizz! Árt az egészségednek! - mondta nyafogs hangon.
Én nem is értem h lehettem ilyen hülye , hogy engedem ,hogy velem lakjon. Mekkora balfasz vagyok.

April szemszöge:


Amikor Liam bejött,és lefeküdt  mellém, megcsapott a cigi szag és hírtelen hányingerem lett. Megfeszült a hasam és éles fájdalom lett a fejemben. Összegörnyedtem és összeszorítottam a fogaimat is.

skinny love

 -Téged imád a kamera-dicsért meg Zayn.
Amikor....
Amikor  elvették a babát a kezemből.Istenem pedig még úgy tartottam volna.Olyan jó illata volt.Na jó, lehet ,hogy most úgy beszélek mint a hülye gyerekek,de akkor is.Zayn és Liam is kényelembe helyezte magát. végülis , arra a megállapításra jutottam,hogy ez a Pharell Willaims nem is olyan rossz.Azért a Mozart és a Bach zenéket hagyom előnyben.Miért is?Mert azok azért sokkal jobbak nem?A koncert végére egy vendég fellépő is érkezett.Valami Robin Thicke vagy mi a fene.Az a zene is elég jó volt.Talán a kedvencem azok közül.Hirtelen egy meleg kéz fonódott a derekamra felkapott aztán már csak egy hajtömeget éreztem a lábaim közt.Nem éreztem magam biztonságban.Elég ingadozó állapotban voltam.Finom illatából megítélve Liam volt az.
-Kérlek tégy le! Nem jó ez így.Le fogok esni!Kérlek!-kiabáltam neki mert valószínűleg nem hallotta a zenétől.
-Oké!Oké!-Kiabálta vissza , és a feje előtt leemelt majd megfogta a két kezem, és a magasba emelte a kezem.Csápoltam
-Ezt mire jó?-kérdeztem Liamet nevetve
-Ezzel fejezzük ki,hogy jól érezzük magunkat-suttogta vissza a fülembe amit én olyan viccesnek találtam,így elnevettem magam.
Amikor már tényleg,teljesen a zene elcsöndesült,tehát vége volt a koncertnek , Liam megfogta a karom és húzott ki a tömegből. Aztán a másik karomat pedig egy másik ember húzta.Huh mennyire ismerős érzés...
-Zayn!-engedd el mondta Liam...tehát Zayn a másik ember.
-Nem,amíg meg nem adja a telefonszámát! 
-April ha nem akarod...-mondta Liam elgyengülve.
Lediktáltam a telószámom, majd lassan kihúztam a karom a kezei közül,és követtem Liam-et.Nem volt nehéz követni,hiszen húzott magával.
Szépen felemelt,és beültetett a kocsiba,majd amikor ő is beszált megszólalt.
-Bejön neked Zayn?
-Nem tudom.Még nem nagyon ismerem.Miért?
-Ő rossz fiú!Kérlek ő nem...
-Nem az én mi?!!!!!!!-kiabáltam neki vissza-egy napja SEM ismerlek,mégis főnökösködsz! Hagyd már abba b+
-Mert ha nem? Figyelmeztetlek! Én nem szeretek veszekedni!
-Mert szerinted én igen?-halkultam el
-Szerintem igen..
-Szarul hiszed.És most vigyél el egy hotelba kérlek.
-Nem! Nálam alszol!
-Nem akarok!
-De méghogyisnem akarsz! Ha nem akarsz olyan bánásmódot mint amit anyádtól kaptál,akkor azt teszed amit mondok
-Idióta Fasz!
Ezután nem beszéltünk egymással,míg meg nem állt a kocsi, aztán egy meleg lehelletet éreztem az arcomnál...
-MI AAA...-majd arcon csaptam az illetőt

Egy nap

April szemszöge:

Úgy jó 20 percbe telhetett,mire egy nagyon forgalmas helyre értünk, tudom, mivel nagy volt a hangzavar és ez sértette a fülemet.Minek kell ilyen helyre vinnie?Annyira fölöslegesnek tartom.Nem ismerek senkit,és semmit.Valószínűnek tartom,hogy nekimegyek egy izomkolosszusnak és nem veszem észre.De azért mégsem mondhatom neki azt, hogy "figyelj má' Liam. Nekem jobban van kedvem a wc-n ülni mint itt lenni ilyen szarságon." Ennyire bunkó azért nem vagyok.Hirtelen egy erős kezet éreztem felső karomon.Megragadta,jó erősen,hogy ne bírjak kiszabadulni  , és húzott magával. Valószínű, sőt biztos ,hogy Liam volt, mivel éreztem azt az erős, de mégis kellemes férfias illatát.
-Liam! Liam hova megyünk?
-V.I.P.
-Bízom benned.Ne szúrd el!
-Nem fogom.-mondta feszülten.
-Ezt vedd fel. Majd egy szemüveget adott a kezembe.
-Miért?
-Nem...semmi...nem kell tudnod, csak vedd fel.-mondta suttogással a hangjába.
Sétáltunk még egy picikét,aztán leültünk.
-Légyszives,csinálj úgy mintha nem ismernél.
-Miért is?-kérdeztem értetlenkedve.
-Csáó haver!-mondta egy ismeretlen férfi hang.Nem csinálok semmit előre fordulok,nehogy leszűrjön is belőlem itt valamit.
-Csá! Zayn, ő itt April, ő ott Zayn.-mi a francot csinál? nem azt mondta hogy nem mondja el ki vagyok?
Liam gyengéden megfogta a kézfejemet, és Zayn arcára helyezte, én pedig lágyan elkezdtem tapogatni. A haja,fel volt állítva, és szerette a haját,mert amikor megfogtam VOLNA, morgott egyet. Arcát megsimogattam.Finom és borostás.Majd közelebb hajoltam és beszívtam parfümjének kedvező illatát. Bódító volt. Mintha az illat simogatta volna az arcom.Talán menta és vanília illata volt.Nem éreztem még ehhez hasonlót. Még Liamen sem.
-Hölgyem.-Majd megcsókolta a kézfejem.
-Zayn-majd elmosolyogtam magam.
Liam a kezét a combomra helyezte, amit ekkor durván lelöktem.Majd a fülembe súgta "nehogy elmenj már tőle.Egyénként meg mindjárt kezdődik a koncert" Mekkora paraszt! Azt hiszem pofon ütöttem.És büszkén figyeltem magam elé.
-April, csinálhatok rólad egy képet? Csak vedd le a szemüveget. 
-Elnézést, megfogná egy percre még felveszem a kardigánom?
-Öööö-azon nyomban egy pihe puha kis baba illatú dolgot nyomtak a kezembe.
-Jajj de cuki babaaa-mondta Zayn.-Had kapjalak le!

-Téged imád a kamera-dicsért meg Zayn.
Amikor....

Mindig van egy megoldás

Szóval...én...csak bejöttem a kabátomért...-Dadogta Liam
A kezembe temettem az arcomat és sírtam.Anyám megfogta a karom, és felráncigált a földről.
-Azt hiszem jobb ha most mész! -Mondta egy kicsit hangosabban anya, Liamnek
-Asszonyom, engedje el Valery-t! -mondta figyelmeztetően Liam. Utálom ha így hívnak...Az April sokkal jobb..de nem?
-Mi jogosít fel téged ahhoz,hogy én mit csináljak a lányommal?-kiabálta az anyám
-Nem jogosítom magam semmire, én csak mondtam valamit!
Egy finom érintés éreztem a másik karomon.Ami felé húzott.
-Engedje el Valery-t, vagy hívom a gyámügyet! -mondta hangosabban Li
Anya elengedte a karom,a fiú pedig csak húzott magával.
-Gyere! Eredetileg sietnék,de ha már velem vagy...
-Nem!-Tiltakoztam- nyugodtan menny csak ahova akarsz! Én akkor elmegyek valahova máshova.
-Nem! Velem maradsz! Mégpedig elviszlek egy Pharell Williams koncertre! Nem tiltakozhatsz!
-De...én...a koncert...biztos sokba kerül!
-Pharell a haverom. Én meg már megvettem a jegyet tehát...Egyet Niall-nek vettem,de ő beteg lett így úgy se volt kinek adnom a jegyet.Legalább így nem megy pocsékba.
-Én...-őszintén mivel én csak a könnyűzenét szeretem,azt se tudtam ki az a Pharell Williams...Lehet béna vagyok,de ez van.
-Pizsamában vagyok! -Vágtam rá, hátha eltudom magam terelni a koncertről.
-Szállj be a kocsiba most! -Mondta egy kicsit erélyesebben.
-Oké...oké..csak segíts létszi. -megfogta a karomat és a kocsihoz húzott majd megemelt és berakott .
20 perc kocsikázás után megálltunk.
-10 perc és várj itt! -Mondta parancsolóan
-Oké...-hova kerültem én?
-Hanyas a lábad?
-38-as --nyögtem ki fáradtan.
Liam szemszöge:
Minek hoztam magammal ezt a csajt...Plusz gond,hogy bemegyek egy boltba veszek neki női ruhákat na meg cipőt, aztán elviszem koncertre.Jó, nem hagyhattam volna ott de nem vagyok én ilyen rendes ember...Mielőtt befejeztem volna a gondolkodást, máris egy boltban kötöttem ki.
Össze válogattam a ruhákat majd fizettem.

 

Pár szatyorral kijöttem a boltból, és Valery szerencséjére ott volt a kocsiba.Oda adtam nei a ruhákat, én elfordultam és felvette a ruhákat. Olyan...gyönyörű volt benne.
-Na milyen?-kérdezte féléken
-Gyönyörű vagy....vagyis....jól áll...
-K-Köszönöm-egy mosoly csillant meg az arcán.
-Akkor kapcsold be magad és indulunk

Egy elfeledett éjszaka

Minden reggel,úgy kelek fel,hogy egyszer látom majd a világot,amibe születtem.De mindig csalódnom kell.A kisbabák már a 2. héten látják a Földet,én pedig itt vagyok,egymagamba a sötétségben...Nem járok iskolába,magán tanárhoz járok...Vagyis ha jól belegondolok,ő jön hozzám.Szeretek tanulni,bár az igazi szenvedélyem a zongora.Az a mindenem...Elmesélem a történetem ami már egy pár éve volt, és az életem részévé vált remélem ti is tanultok belőle valamit :
Úgy 16 éves lehettem,amikor úgy gondoltam,hogy elég volt a sötétségből és a túl világban biztos látnék valamit.Ezért körülbelül hajnalban leindultam a lépcsőn a konyha felé.Már kívülről tudom a házunk minden zeg-zugát. Kitapogattam a késeket és a legélesebbnek tűnőt a hasamhoz emeltem.DE hallottam,hogy valaki jön le a lépcsőn,ezért kifutottam a házból,hogy ne lássák mit akartam csinálni.Mindig közbe jön valami.Pizsamában kezdtem el sétálni az úton.Hideg volt...Mit is gondolok,hiszen TÉL volt.Jó ,hogy hideg volt.A kezem átfűztem a mellem előtt,hogy egy kicsit melegítsem magam.De így is fáztam.A szél is fújt.

 

Amikor már úgy éreztem nem birok sétálni,leültem a földre,a lábamat a mellkasomhoz a húztam,a karom

pedig körül ölelte azt.Arcomat beletemettem a térdembe és vártam a halált.A halált,melyet már oly régen várok,mely megkönnyítené az életem.Mikor fog eljönni? Úgy érzem soha.Valami meleget éreztem magam előtt,ami megfogta a derekam felvett az ölébe és vitt.Az illatából megállapítva férfi volt.Nem apám.Ő rühelli

az efféle kellemes illatokat.Mást pedig nem tudok,tehát ez egy ismeretlen .

-Ki-Ki vagy?-kérdeztem őt,mintha meg se hallotta volna tovább ment.Barom

-Tuskó!-Bakker ezt hangosan mondtam?Jaj remélem nem valami elmebeteg fickó aki ennyire már ütne...Igen

is vannak ilyen emberek.Sajnos.

-Bocsi,mit mondtál?-kérdezte egy mély hang

Huh úgy látszik nem hallotta.Ez az.Valami segít engem onnan fentről.Köszönöm ISTENEM! 

-ja semmit...Hova viszel?-kérdeztem őt megszeppenve

-Haza,Persze ha megmondod az hol van.

-Watt street 58...De kérlek,ne vigyél haza!Hagyj megfagyni,vagy adj valami éles tárgyat!KÉRLEK!

-Mi?Miért?-Kérdezte a hangjából megítélve döbbenten.

-M-mert én nem akarok élni....Fölösleges.

-Figyelj nekem is voltak ilyen korszakaim és túléltem,-mondta nagy sóhajjal a végén.

-Én ezt túlélni nem fogom...Én nem fogom ezt a súlyt örök életemre cipelni!

 sóhajtott,mormogott valamit az orra alatt,és nyögött egy megjöttünket.

-Köszönöm,de most,ár elmehetsz eltalálok egyedül is máshova.

-Nem!Besétálsz az ajtót előttem!Ott van nézd!

Ekkora pofátlan embert még az életemben nem láttam....

-Te ekkora paraszt vagy? Vagy tényleg nem veszed észre?

 -Mit kéne?

-Vak vagyok,bunkó!

Meg se szólalt,szerintem ő is észre vette,hogy tunyaság volt amit mondott...

Éreztem,az otthon illatát és,hogy valaki,úgy vélem édesanyám sóhajtott egy jó nagyot...Úgy érzem most kapok egy kis dorgálást.

-Köszönöm fiatalember.Mivel tartozom magnak?

-Ugyan már semmivel.De ezt tartsa meg,egyszer jó lesz ez.

Hallgattam a beszélgetésüket.Pénzt adott volna? o.O azt meg mi a szarnak? Teljesen fölösleges lenne.

-M-miről beszéltek?-kérdeztem őket egy kicsit félénken (anyámtól féltem..sokszor olyan mint egy sárkány aki megakar enni)

-Ja,csak arról,hogy jó ,hogy erre járt,különben elkallódtál volna mint a szar a csatornában.-Anya hasonlatai,néha kikészítenek...

-Mert,hogy? Te felbérelted? What the hell?!

-Nem igazán,igazából csak erre jártam amikor anyukád a nevedet kiabálta,én meg megálltam és..csak segítettem.

-Nos hát kösz,de nem kellett volna így is mindent elrontottál.

-Ja mert megakartál halni.Kurvára elrontottam mindent tényleg...

-Bakker! Most ezt muszájból mondtad el anyám füle hallatára?

-Igen!Asszem én most húzok...Jó éjszakát Mrs.Rodgers....Valery...

-Idegen...

-Ki kísérjelek fiam?-kérdezte anya.Hú már ekkora spanok lettek?!Kurva jó....

-Nem, kitalálok.Viszlát mégegyszer.

Majd pár másodperc múlva,halk ajtó kattanás.Istenem de jó elment...
-Na kislányom-fogta meg anya a kezem.
-Az én időmbe,ha valaki ennyire szemtelen akkor már rég szijjal verték!Ezt akarod?!
Nem válaszoltam.
-Ezt akarod?-kérdezte hangosabban.
-N-nem.
 -Jól van most pedig takarodj fel a szobádba!
-Mi van ha ellenálok?
-Na azt ne várd meg!
-De!
Hangos lépteket hallottam felém,és éreztem a suhintás hideg szelét.Amikor kinyílt az ajtó,én pedig földre rogytam.
-Bocsánat csak a kabátom ért jö.....-elfojtotta a szót és megdöbbent

Prolológus

April Valery Rodgers egy átlagos lány,amíg észre nem veszed,hogy ő VAK! Nincsenek barátai,se testvére.Egyszóval senkije....Ő a zenébe éli ki önmagát,nem a vad bulizásokba és italozásokba...Zongorázik,de azt gyönyörűen.Ő az érzelmeit is zenével fejezi ki.Egy nap a szülei meglepték egy 1D koncert jeggyel...és ez a nap számára felejthetetlen maradt...

Remélem tetszeni fog! 7végén,hozom a részt ;)